A hinta és a hintázás több mint egyszerű játék vagy szórakozás, bár az önfeledten lengő gyerekek jókedve bárkit megtéveszthet. Pedig ez az egyszerű himbálózás egyszerre nyugtatja és fejleszti a gyermekek idegrendszerét, sőt a mozgáskoordinációját és izomzatát is.

Amikor a gyerekek előre és hátra lendülnek a hintán, a karok, a lábak és a törzs izmai együtt dolgoznak az egyensúly folyamatos megtartása érdekében. A folyamatosan változó testhelyzet a mozgásformák összehangolt működését igényli. A hinta ezért olyan fontos játék. Fejleszti a mozgáskoordinációt és az idegrendszert, erősíti a két agyfélteke közötti kapcsolatot, és a térlátás is fejlődik. A hintázás hosszú távon kedvezően befolyásolja a kognitív képességek fejlődését. A sokat hintázó gyerekek között a megfigyelések szerint kevesebb a figyelemhiányos és a tanulási zavarokkal küzdő.

Természetesen nem kell megvárni, hogy a gyermekek önállóan tudjanak ülni a hintában. Már az újszülötteket is érdemes ringatni, óvatosan hintáztatni karban vagy a koruknak megfelelő eszközben. Ez nyugtatóan hat az idegrendszerükre, biztonságérzetet ad nekik. (Gondoljunk csak nagyszüleink bölcsőjére.)

A ringatás úgynevezett „vesztibuláris stimulációt” jelent a gyermekek számára. A vesztibuláris rendszer felelős az egyensúlyért, a test helyzetének helyes érzékeléséért és a térbeli tájékozódásért. Hintázás közben a fej pozíciója folyamatosan változik, ami intenzíven stimulálja ezt a rendszert. Ez akkor is így van, amikor a ringató édesanya tekintetét követi a kisbaba, és akkor is, amikor a nagyobb gyerekek a folyamatosan mozgó talajt látják a lábuk alatt. Az egyensúlyérzékelés fejlődése segít a későbbi mozgásformákban, például a sporttevékenységekben.

A fentiek tudatában igazán örülhetünk, hogy a hintának dobogós helye van a kicsik kedvenc játékai között. Ahogy annak is, hogy a hinta a könnyen elérhető játékok között van. Állítsunk fel egy hintát kertben, vagy vigyük le a gyerekeket gyakran a játszótérre.